A kezdetek...

Kedves Naplóm...

..szokták a tinik kezdeni a sorokat a frissen vásárolt, oldalt kis lakattal ellátott naplójukat - amit ugye, pár oldal teleírása után dobtak is a sarokba, és soha többé elő nem vettek. Nos, nekem nem ez a célom ezzel a naplóval, főleg, mert szép lenne, ha fognám, és a sarokba dobnám a lakat nélküli laptopomat :))

Szóval, sem kis lakat, sem könyv, sem napló, hanem blog. Mert ez a 21. század, és blogot írni jó, legalábbis remélem, jó lesz, és lesz időm is frissíteni időközönként.

Hogy mi is a célom ezzel?

Leírni, kiírni magamból minden olyan dolgot, ami történt velem, vagy épp izgatja a fantáziámat (persze, nyomdafestéket tűrőeket), és ami a leglényegesebb: az új életem történései, észrevételei egy számomra új, felfedezésre váró országban, Angliában. A célom az, hogy Te, mint olvasó egy átfogó képet kapj erről az országról, a városról, ahol jelenleg élek (Coventry), és ha netalántán erre sodor az élet, tudd, mit kell tenni, hogy ne érjen meglepetés. Igen, Teréz anya egyik leszármazottja lennék - ha be lehetne tartani az önmegtartóztatást :)

No de akkor kezdjünk is bele, amiért itt vagyunk, és hagyjuk az üres fecsegést másoknak. Volt egy blog-kezdeményem Facebookon, ahol egy zárt csoport keretén belül leírtam szeretett családomnak és barátaimnak az utazásommal kapcsolatos dolgokat, amiket most a nemes egyszerűség kedvéért fogok, és bemásolok ide kronologikus sorrendben:

2014. augusztus 17. vasárnap, indulás Budapestről Londonba, busszal

"Egy óra késés után megérkeztem Prágába, ahol át kellett szállni egy másik buszra, az visz Londonig.
Eléggé kalandosra sikeredett!
Van vagy 50 buszbeálló, a cseh buszsofőr a saját nyelvén pampogott nekem, és én meg már lengyelül mondtam neki h bocsi, de nem értem, angolul beszéljen hozzám... legyintett egyet, és nem mondta meg, hogy hol találom az Angliába menő buszt. Nos, látszik, cseh, BUNKÓ! Hozzá még az is, hogy a csomagomat sem segített kivenni, egy másik utas szedte ki a 40 kg-sra sikeredett bőröndömet (igen, bepakoltam, és még így is a cipőim otthon maradtak...) szóval úgy volt vele, hogy "kiscsaj, oldd meg magad". Az angol busz várt már egy ideje ugye, aztán én is kerestem őket, azon izgultam, hogy el ne induljanak nélkülem! Mentem körbe, kérdeztem mindenhol, hogy ez a busz megy-e Londonba.. aztán mikor tettem egy kört és senki nem volt hajlandó segíteni, felemeltem a hangom és mondtam h segítsen már mert 1 órája vár rám a busz! Milyen furcsa, rögtön meg tudták mondani, hogy a 21-es buszbeállóban várnak! Szemétládák... Szóval odamentem, a cuki macskakövön egy párszor felbukott a csomagom, de hát már nem is foglalkoztam vele, meg amúgy is.. nem is én lennék, ha nem bénáznék egy sort :) Úgyhogy sikeresen felszálltam a Londonba tartó buszra, ablak mellett ülök, mellettem meg egy büdös cseh srác ül, de már kezdek hozzászokni a szaghoz...

Még van wifim, elvileg csak Csehország területén működik, úgyhogy kihasználom a lehetőséget.
A késés miatt lehet, hogy nem fogom elérni Londonban a Coventry-be tartó csatlakozást, de Olivér már intézkedett, és mondta, hogy ha nem érjük el, akkor átrakják a buszjegyünket 5 fontért helyszínen. HA mégsem, telefonálni kell, mert meg kell csinálniuk. Ő kint fog várni, és mondta, hogy ne aggódjak, vigyázni fog rám..."

2014. augusztus 18. hétfő, megérkezés Coventry-be, Olivérhez

"Jelentem, megérkeztem, és már ki is vagyok pakolva. Prágától Londonig zökkenőmentesen utaztam, a csalagútnál kellett kicsit várni, de nem volt vészes. Ott találkoztam egy magyar csajjal. Épp vettem fel a pulcsimat, addig a számban fogtam az útlevelem, és pont látszódott az "útlevél" felirat. Hozzám lépett a csajszi, és örömmel mondja, végre egy magyar!!! Szóval vele beszélgettem, nem voltunk egyedül. Ő máshol ült, mint én, és szerencsétlenebb helyzetben is volt, mint én, mert ő egy néger apa-néger visító kisgyerek páros mellett ült, nekem meg csak Büdillát kellett elviselnem, de már nem is éreztem a végén...

Szóval, összességében sikerült 40 perces késéssel érkezni Londonba. Így 11.40-re érkeztem meg (11 helyett), és 12.00-kor indult a busz Coventrybe. Oli már ott várt az állomáson, előre kitudakolta, hogy melyik megállóba érkezik a busz (csak a szokásos alapossága... ), és már ott várt rám. Nagyon-nagyon jó volt újra látni egymást, megölelni, megpuszilni!! Gyorsan felkaptuk a csomagokat és mentünk is át a másik állomásra, hogy elérjük a buszt, de szerencsénkre sikerült!! Szegény Oli munkából jött értem Londonba, (2óra 25 perc az út), nem is aludt semmit se... Én is fáradt voltam, el is aludtunk a buszon idefelé rögvest.
Ideértünk, kipakoltunk, megmutatta a házat...
Készült, egy csodaszép csokor virággal és isteni finom ebéddel!!
A környék nyugodt, a város nyugodt, nincs ricsaj, kellemes kertvárosi környezet. Nem tudok rosszat mondani egyelőre. Holnap megyünk majd be a városba, Olinak NI interjúja lesz, és nekem is intézünk időpontot ha lehet, és körbenézünk."