Hónapok óta nem írtam semmit a blogba, sokan hiányolták is. Sajnos nem tudom az elmúlt hónapok történéseit egy bejegyzésben feleleveníteni, de nem is ez a célom. Októberben még a munkakeresés sikereiről és kudarcairól írtam, pár szóval kiegészíteném, csak a teljesség kedvéért. Egy Café-ban dolgozom, ami angol jelentés szerint önkiszolgáló étterem és kávézó. Erről fogok bővebben írni. Novemberben visszahívtak az autós cégtől, hogy nem vált be a másik lány, akit választottak, és enyém az állás, már ha szeretném. Visszamentem egy második interjúra, másnaptól már kezdhettem is volna, de az ajánlata... heti 6 nap, 48 óra minimálbérért fél éves próbaidővel.(Ráadásul mondta, hogy mivel nem vagyok angol, mindenki azon lesz, hogy ne sikerüljön beilleszkednem). Visszautasítottam, mondtam, hogy köszönöm, de találjon másik balekot, aki ezt elvállalja Hogy jól döntöttem-e? Szerintem igen. Sokkal fontosabb a nyugalmam, az, hogy itthon se legyek egy zombi, akivel nem lehet beszélni, mert a munkahelyi stressz és a nyomás hatása alatt él. És tudom, hogy egy hónap után kirúgtak volna, mert nem vagyok angol...

Szóval így maradtam a kávézóban (én csak így hívom), ami nem megterhelő, nem egy agymunka, csak bemegy az ember, elvégzi a munkát, és hazajön. Nulla stressz. Első munkahelynek tökéletes. Januárban volt 3 hónapja, hogy ott dolgoztam, és mivel a legjobb voltam a csapatban, én kaptam meg a supervisor-i posztot, tehát a Manager jobbkeze lettem. Ez már több papírmunkával is jár, rendelésekkel, készletezéssel, leltárral, büdzsé-becsléssel, stb. Végre valami nekem való feladat! :) Persze a vendégekkel ugyanúgy kell foglalkoznom, amit nem bánok, mert sok visszatérő kedves vendégem van, sokan már névről ismernek! :)

A blogom címe az étkezésre vonatkozik, ami nekem az utóbbi pár évben eléggé meghatározó dolog volt az életemben - az életmódváltás, az egészséges táplálkozás. Amióta tudom, milyen torzulásokra képes az emberi test a helytelen táplálkozás következtében, azóta érzékenyen érint minden egészségtelen dolog - persze, nem fanatista módon űzöm, de a körülményekhez képest a lehető legtöbbet igyekszem kihozni belőle. Lásd: finom liszt helyett teljes kiőrlésű, és/vagy tönköly liszt, cukor helyett stevia (találtam itt egy nagyon jót), néha méz, olaj helyett kókuszzsír és extra szűz olíva olaj, és még sorolhatnám... éppen ezért a kolléganőm eléggé furcsán szokott rám nézni, ha reggel cottage cheese-t eszem salátával és tojásfehérjével, vagy ebédre meglátja a barna rizst, a párolt zöldségeket és a csirkét. Többször szólt is, hogy hagyjam abba az egészséges táplálkozást, rossz nézni, miért nem eszek normális reggelit. De csak mosolyogtam, és mondtam, hogy nekem ez a jó.

Mi is az a normális reggeli az angoloknál? Náluk tradíció, a Full English Breakfast (lásd itt.) Ezt a 8 féle tömény zsír kombinációt képesek enni reggeltől estig, különböző variációkkal, amiken én fogom a hasam a röhögéstől, vagy épp azért, hogy ne forduljon fel a gyomrom, és alig bírom ki, hogy ne szóljak be nekik valamit.

A kávézótól nincs messze a kórház, ahonnan sokszor átjönnek hozzánk egy kávéra - vagy épp reggelizni. Sajnos, nagyon, de nagyon sok beteg, tolószékes embert látok, és a reklámok is tele vannak a gyógyszerekkel, a rákos megelőzésekkel, az életbiztosításokkal. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a rákra ebben az országban, rengeteg alapítvány van ilyen profillal. Nem tudsz úgy sétálni az utcán, hogy ne látnál beteg embereket, legyen fiatal, vagy idős. A betegség nem válogat, nem kortól függ. Rengeteg a szellemi sérült, idősebb korban már társul hozzá a testi leépülés is. Én hiszem azt, hogy ilyen nagy százalékos előfordulás nemorvosi műhibák, vagy balesetek következménye, hanem az egészségtelen életmóddal függenek össze.

Nevetünk azokon a vicceken, mikor meghalljuk a "BigMac-et kérek light kólával" kezdetű régi poénokat, de sajnos minden ezzel kezdődött. A gyors-éttermek, és a gyorsfagyasztott ételek világában, ha valaki nem körültekintő, észrevehetetlenül áldozatául esik ezeknek. Itt van ez az angol reggeli, ami szemmel láthatóan is tele van zsíros ételekkel, konzervbabbal, konzerv paradicsommal, és valami mirelit krumpli darálékkal (hash brown), amit bő olajban sütünk ki. Tocsog a zsírtól. És sajnos annyira buták, hogy hiszik azt, hogy ha 100%-os narancslevet isznak mellé, attól jobb lesz. Komolyan, elhiszik. Elhiszik, hogy a hűtőbe kirakott tortaszelet frissen csomagolt és nem a fagyasztóból vettem ki. Elhiszik, hogy ha a reggelijük mellé barna kenyeret kérnek, akkor már tettek valamit az egészségükért. Nevetséges, és szánalmas is, egyszerre. Viszont, más reggelit el sem tudnának képzelni maguknak. Persze ott vannak a müzlik, és gabonapelyhek, amelyek 40%-a cukor, szóval melyik ujjunkat is harapjuk meg...?

De hogy konkrét példát említsek az étkezési szokásokra: ha elmegyek vásárolni, alapanyagokat veszek: friss hús, friss zöldség, friss gyümölcs, stb. Mi főzünk, mert szeretjük tudni, mit eszünk - és persze isteni az íze is, bent mindig irigykedve nézik az ebédem, és csak nő az orruk, úgy próbálják szaglászni :)) de hát valamit valamiért. Nekem nem dísznek van a konyha, mint az angol nők többségének. Miért gondolom ezt? Látom. Látom abból, amiket vásárolnak. Látom, hogy a hűtős pultoknál több sor készétel van, mint frissen feldolgozott hús. Látom, hogy a fagyasztott termékek között még főtt krumplit is lehet venni, és fagyasztott kész-rizst, krémes tortákat, süteményeket (hatalmas a választék), valamint komplett vasárnapi ebédeket tudsz magadnak kiszedni a hűtőládákból, és igazából olcsóbb is, mint megcsinálni otthon. És mikkel vannak tele ezek az ételeknek nevezett akármik? Ki tudja. Még a csirkemell, amit veszek, is feleakkora lesz sütés után (mivel teleinjekciózzák a húst, hogy még nagyobbnak tudják eladni), szóval ezek után a gyorsfagyasztott ételek egyenesen méregnek számítanak. Szóval nap, mint nap mérgezik magukat az emberek, és nem is gondolnak abba bele, mit művelnek az egészségükkel, nem beszélve a testükkel - hihetetlen, mennyire el vannak hízva. Ezt viszont nem reklámozzák, ezt nem hangsúlyozzák, hogy válts életmódot, és akkor talán kevesebb gyógyszerre és kezelésre lesz szükséged a későbbiekben, és a gyermeked is egészségesen születik majd.

Jönnek remegő kézzel, tolókocsival, és kérik a szalonnát, kolbászt, paradicsomos babbal (hogy ne legyen "száraz") egy jó adag sült krumplival - mert köret is kell nekik - aztán még annyi erejük sincs, hogy a tálcát felemeljék. Sajnálatos dolog, de inkább azt kellene felfogniuk, hogy nagyrészt maguknak köszönhetik, hogy idáig jutottak. Már a kis 1-2 éves gyerekeket is ezekkel etetik, aztán megkérdezi tőlem az anya, hogy ugye a bab friss, és nem tegnap lett kibontva a konzerv? Mennyi ideig volt mikróban az étel? Úgy kérdezi, mintha annyit számítana, de abba nem gondol bele, hogy nem konzervbabbal kellene etetni a gyereket, hanem inkább főzne neki friss spenótot, otthon. Itt a felfogással van a probléma, de sajnos tudom, hogy ez nem fog változni, mert a tradícióból nem adnak alább. És a lustaságból sem. 

Sajnálom, mert nekem minden egyes beteg ember látványa szívszorító élmény, és sajnálom, hogy nem tudok ellene tenni semmit sem. Viszont itt egy kép, ami szerintem nagyon találó! :)