Hónapok óta nem írtam semmit a blogba, sokan hiányolták is. Sajnos nem tudom az elmúlt hónapok történéseit egy bejegyzésben feleleveníteni, de nem is ez a célom. Októberben még a munkakeresés sikereiről és kudarcairól írtam, pár szóval kiegészíteném, csak a teljesség kedvéért. Egy Café-ban dolgozom, ami angol jelentés szerint önkiszolgáló étterem és kávézó. Erről fogok bővebben írni. Novemberben visszahívtak az autós cégtől, hogy nem vált be a másik lány, akit választottak, és enyém az állás, már ha szeretném. Visszamentem egy második interjúra, másnaptól már kezdhettem is volna, de az ajánlata... heti 6 nap, 48 óra minimálbérért fél éves próbaidővel.(Ráadásul mondta, hogy mivel nem vagyok angol, mindenki azon lesz, hogy ne sikerüljön beilleszkednem). Visszautasítottam, mondtam, hogy köszönöm, de találjon másik balekot, aki ezt elvállalja Hogy jól döntöttem-e? Szerintem igen. Sokkal fontosabb a nyugalmam, az, hogy itthon se legyek egy zombi, akivel nem lehet beszélni, mert a munkahelyi stressz és a nyomás hatása alatt él. És tudom, hogy egy hónap után kirúgtak volna, mert nem vagyok angol...

Szóval így maradtam a kávézóban (én csak így hívom), ami nem megterhelő, nem egy agymunka, csak bemegy az ember, elvégzi a munkát, és hazajön. Nulla stressz. Első munkahelynek tökéletes. Januárban volt 3 hónapja, hogy ott dolgoztam, és mivel a legjobb voltam a csapatban, én kaptam meg a supervisor-i posztot, tehát a Manager jobbkeze lettem. Ez már több papírmunkával is jár, rendelésekkel, készletezéssel, leltárral, büdzsé-becsléssel, stb. Végre valami nekem való feladat! :) Persze a vendégekkel ugyanúgy kell foglalkoznom, amit nem bánok, mert sok visszatérő kedves vendégem van, sokan már névről ismernek! :)

A blogom címe az étkezésre vonatkozik, ami nekem az utóbbi pár évben eléggé meghatározó dolog volt az életemben - az életmódváltás, az egészséges táplálkozás. Amióta tudom, milyen torzulásokra képes az emberi test a helytelen táplálkozás következtében, azóta érzékenyen érint minden egészségtelen dolog - persze, nem fanatista módon űzöm, de a körülményekhez képest a lehető legtöbbet igyekszem kihozni belőle. Lásd: finom liszt helyett teljes kiőrlésű, és/vagy tönköly liszt, cukor helyett stevia (találtam itt egy nagyon jót), néha méz, olaj helyett kókuszzsír és extra szűz olíva olaj, és még sorolhatnám... éppen ezért a kolléganőm eléggé furcsán szokott rám nézni, ha reggel cottage cheese-t eszem salátával és tojásfehérjével, vagy ebédre meglátja a barna rizst, a párolt zöldségeket és a csirkét. Többször szólt is, hogy hagyjam abba az egészséges táplálkozást, rossz nézni, miért nem eszek normális reggelit. De csak mosolyogtam, és mondtam, hogy nekem ez a jó.

Mi is az a normális reggeli az angoloknál? Náluk tradíció, a Full English Breakfast (lásd itt.) Ezt a 8 féle tömény zsír kombinációt képesek enni reggeltől estig, különböző variációkkal, amiken én fogom a hasam a röhögéstől, vagy épp azért, hogy ne forduljon fel a gyomrom, és alig bírom ki, hogy ne szóljak be nekik valamit.

A kávézótól nincs messze a kórház, ahonnan sokszor átjönnek hozzánk egy kávéra - vagy épp reggelizni. Sajnos, nagyon, de nagyon sok beteg, tolószékes embert látok, és a reklámok is tele vannak a gyógyszerekkel, a rákos megelőzésekkel, az életbiztosításokkal. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a rákra ebben az országban, rengeteg alapítvány van ilyen profillal. Nem tudsz úgy sétálni az utcán, hogy ne látnál beteg embereket, legyen fiatal, vagy idős. A betegség nem válogat, nem kortól függ. Rengeteg a szellemi sérült, idősebb korban már társul hozzá a testi leépülés is. Én hiszem azt, hogy ilyen nagy százalékos előfordulás nemorvosi műhibák, vagy balesetek következménye, hanem az egészségtelen életmóddal függenek össze.

Nevetünk azokon a vicceken, mikor meghalljuk a "BigMac-et kérek light kólával" kezdetű régi poénokat, de sajnos minden ezzel kezdődött. A gyors-éttermek, és a gyorsfagyasztott ételek világában, ha valaki nem körültekintő, észrevehetetlenül áldozatául esik ezeknek. Itt van ez az angol reggeli, ami szemmel láthatóan is tele van zsíros ételekkel, konzervbabbal, konzerv paradicsommal, és valami mirelit krumpli darálékkal (hash brown), amit bő olajban sütünk ki. Tocsog a zsírtól. És sajnos annyira buták, hogy hiszik azt, hogy ha 100%-os narancslevet isznak mellé, attól jobb lesz. Komolyan, elhiszik. Elhiszik, hogy a hűtőbe kirakott tortaszelet frissen csomagolt és nem a fagyasztóból vettem ki. Elhiszik, hogy ha a reggelijük mellé barna kenyeret kérnek, akkor már tettek valamit az egészségükért. Nevetséges, és szánalmas is, egyszerre. Viszont, más reggelit el sem tudnának képzelni maguknak. Persze ott vannak a müzlik, és gabonapelyhek, amelyek 40%-a cukor, szóval melyik ujjunkat is harapjuk meg...?

De hogy konkrét példát említsek az étkezési szokásokra: ha elmegyek vásárolni, alapanyagokat veszek: friss hús, friss zöldség, friss gyümölcs, stb. Mi főzünk, mert szeretjük tudni, mit eszünk - és persze isteni az íze is, bent mindig irigykedve nézik az ebédem, és csak nő az orruk, úgy próbálják szaglászni :)) de hát valamit valamiért. Nekem nem dísznek van a konyha, mint az angol nők többségének. Miért gondolom ezt? Látom. Látom abból, amiket vásárolnak. Látom, hogy a hűtős pultoknál több sor készétel van, mint frissen feldolgozott hús. Látom, hogy a fagyasztott termékek között még főtt krumplit is lehet venni, és fagyasztott kész-rizst, krémes tortákat, süteményeket (hatalmas a választék), valamint komplett vasárnapi ebédeket tudsz magadnak kiszedni a hűtőládákból, és igazából olcsóbb is, mint megcsinálni otthon. És mikkel vannak tele ezek az ételeknek nevezett akármik? Ki tudja. Még a csirkemell, amit veszek, is feleakkora lesz sütés után (mivel teleinjekciózzák a húst, hogy még nagyobbnak tudják eladni), szóval ezek után a gyorsfagyasztott ételek egyenesen méregnek számítanak. Szóval nap, mint nap mérgezik magukat az emberek, és nem is gondolnak abba bele, mit művelnek az egészségükkel, nem beszélve a testükkel - hihetetlen, mennyire el vannak hízva. Ezt viszont nem reklámozzák, ezt nem hangsúlyozzák, hogy válts életmódot, és akkor talán kevesebb gyógyszerre és kezelésre lesz szükséged a későbbiekben, és a gyermeked is egészségesen születik majd.

Jönnek remegő kézzel, tolókocsival, és kérik a szalonnát, kolbászt, paradicsomos babbal (hogy ne legyen "száraz") egy jó adag sült krumplival - mert köret is kell nekik - aztán még annyi erejük sincs, hogy a tálcát felemeljék. Sajnálatos dolog, de inkább azt kellene felfogniuk, hogy nagyrészt maguknak köszönhetik, hogy idáig jutottak. Már a kis 1-2 éves gyerekeket is ezekkel etetik, aztán megkérdezi tőlem az anya, hogy ugye a bab friss, és nem tegnap lett kibontva a konzerv? Mennyi ideig volt mikróban az étel? Úgy kérdezi, mintha annyit számítana, de abba nem gondol bele, hogy nem konzervbabbal kellene etetni a gyereket, hanem inkább főzne neki friss spenótot, otthon. Itt a felfogással van a probléma, de sajnos tudom, hogy ez nem fog változni, mert a tradícióból nem adnak alább. És a lustaságból sem. 

Sajnálom, mert nekem minden egyes beteg ember látványa szívszorító élmény, és sajnálom, hogy nem tudok ellene tenni semmit sem. Viszont itt egy kép, ami szerintem nagyon találó! :)

Le kell szögeznünk valamit. Lehetek akármilyen kedves, aranyos, alázatos, kommunikatív, mosolygós, vicces - tehát a tökéletes Annácska :) , az angol munkáltatók szemében akkor is csak egy szerencsétlen bevándorló leszek... Sőt, annyira, hogy sokszor meg is kérdezik tőlem, hogy mennyi ideig lehetek itt UK-ban, meddig tart a vízumom. Aztán mikor mondom, hogy Magyarország is az Európai Unió tagja, csodálkoznak, főleg, mikor megemlítem, hogy már 10 éve... Vagy ennyire nem foglalkoznak a "más néppel", vagy ennyire buták. Szerintem mindkettő. De nem is érdekel, ezeken át szoktam siklani nagyon hamar, de érdekességképpen meg kellett említenem. 

Az nyilvánvaló, hogy bármilyen állásra is jelentkezem, ha van egyetlen egy angol jelentkező is, biztosan őt fogják választani helyettem. Persze, a diszkrimináció miatt az önéletrajzon ne legyen se fénykép, se életkor, se nemzetiség, de ha bemész interjúra, akkor nyilván nem téged választanak. 

Volt egy érdekes telefonbeszélgetésem múlt héten. Egy nő hívott fel az egyik ügynökségtől, hogy pénzügyi asszisztensi pozícióra adtam be a pályázatomat és nagyon tetszett neki az anyagom, szeretne behívni interjúra. Beszélgettünk egy kicsit, aztán mondta, hogy e-mailben elküldi a részleteket, hová kell mennem. Vártam az e-mailre, nem jött semmi... 1 óra múlva visszahívtam a nőt, kérdezvén, mi van a levéllel, erre belevág a szavamba, hogy direkt nem küldött e-mailt, mert ő azt hitte, angol vagyok, és inkább nem akar találkozni velem, mert úgysem engem fognak választani. Olyan ideges lettem, majdnem elküldtem az anyjába, hogy csak szórakozik velem (lehet, ezt kellett volna...), de aztán hagytam a francba. Szóval, éljen a diszkrimináció!

A másik... A Volkswagen nem vett fel. Miért? Mert állítólag jelentkezett arra az állásra egy korábbi dolgozó, aki angol (véletlenül meg volt említve az e-mailben), és visszavették őt... Ezt nagyon sajnáltam, mert jó lett volna visszakerülni az autós szférába, és vele szemben volt a Toyota is, ahová ezáltal könnyebb lett volna be(vissza?)jutni. No de sebaj, ennek így kellett lennie, majd jön, aminek jönnie kell!

A napjaim álláskereséssel, telefonokkal teltek, az elmúlt két hét eléggé nyüzsi volt ilyen téren - szerencsére. Úgy látszik, a szeptember egy holt időszak Angliában, nincsenek úgy emberhiányok. Jó, most készülnek a karácsonyra mindenhol, és teljesen meg vannak őrülve! Kíváncsi leszek, mi lesz itt. Egy biztos, nagyon szép díszek vannak, nem győz választani az ember!! Imádom!

No de visszatérve... Csütörtökön hívott egy ügynök, car sales administrator munka kapcsán. Egy független használtautó-kereskedésnek kell számlázó, titkárnő, dokumentumkezelő, stb. Jó kis munka lenne, pörgős, sok feladattal, nekem való! Az ügynök nagyon pörgött, másnapra elintézte nekem az interjút, elküldött minden infót e-mailben, és nagyon bízott bennem. Pénteken reggel elindultam interjúra, 10-re. Megérkeztem a telephelyre, kiderült, hogy nem is oda kellett volna mennem, hanem a head-office-ba. ÓÓóóó, mondom szuper, én ezt a címet kaptam meg. Jó fejek voltak, mondták, elvisznek kocsival oda, mert busszal tőlük messze lenne (jajj, de jó). A head office-ban egy néger a főnök, vele beszélgettem. Jó kis beszélgetés volt, szimpi voltam neki, az anyagom is. Viszont, mondta, hogy nagyon nagy dilemmát okoztam neki. Ami ehhez a munkához kell: UK jogsi, autó, hivatalok és folyamatok ismerete (biztosítás, törzskönyv, forgalmi kiváltás, stb). Mondta, hogy ezeket meg tudnám tanulni, és autót is adnának, csak vezessek. Mondtam, hogy mindenképp szeretnék leckéket venni, nem lenne nehéz, mert több éve vezetek otthon, csak meg kell szoknom, hogy a másik oldalon van a kormány és a szembe sávban kell menni :) ezen nevetett, mondta, hogy neki is furcsa volt először. Vette a humoromat, plusz pont :))
Behívta az irodavezetőt is, mit gondol rólam, komolyan, úgy éreztem, mintha kirakatban lettem volna akit méregetnek... az irodavezető mondta, hogy sokat kellene tanulnom, meg gyorsan, de nem mond nemet. (de kedves). Aztán mikor ketten voltunk a négerrel, mondta, hogy ő felvenne, mert okos vagyok és intelligens, DE! van még rajta kívül 2 manager akikkel meg kell beszélni, és tegnap meghallgattak egy csajt. ANGOL. és van autója, jogsija, és több évet lenyomott ilyen pozícióban. Ennek ellenére a néger engem venne fel, mert nincsenek berögződéseim, mint az előző csajnak lehet,hogy van, és én szimpibb vagyok neki (nyilván, mert nem vagyok idióta angol :D ). Annyiban maradtunk, hogy majd jelentkezik, de ha mégsem rám esik a választás, ne haragudjak rá, mert nem csak rajta múlik a döntés. Nem fűzök hozzá sok reményt, ha a vezetők helyében lennék, én is inkább a másik csajt venném fel, kevesebb a baj vele, nem kell annyit tanítani, tud mindent, nincs nyűg. Ha felvesznek, az nagy csoda lenne. Még nem tudok nyerni az angolokkal szemben, de lesz ez még így se!

A végére tartogattam a jó hírt: felvettek egy kávézóba (amíg nincs jobb...), ott voltam próbanapon pénteken délután, kedves mindenki, lengyel a nagyfőnök :)) megyek hétfőn is, akkor intézzük a papírmunkát. Enni, inni korlátlanul tudok ott, nem kell érte fizetni - kedves gesztus, de én ezt nem fogom kihasználni. 1) gyorskaját nem eszem, 2) cukros löttyöt nem iszom. Viszont, a kávé nagyon finom! Mondjuk, ez a lényeg, de sajnos ritkán lehet igazán jó kávét inni. A munkával nincsen semmi gond, laza a társaság, csak a tisztaságra nem figyelnek oda, amitől nagyon kivagyok. Jellemző az angolokra, hogy nem a tisztaság és a rend nagymesterei, de egy vendéglátó egységben figyeljünk már oda! A főnök külön megköszönte, hogy letöröltem a pultot... csak el ne nevezzenek mosómedvének :)))

Hazafelé jobban elfáradtam, mint a munkában magában, mert a busz, amivel jöttem lerobbant út közben, és fél órát kellett dekkolnom a buszmegállóban egy 3gyerekes anya társaságában, hallgatva az ordítozásait, és a szokásos idegbeteg angol gyereknevelési-szokásokat. Nem értem egyszerűen, miért kell minden angol anyának ordibálnia a gyerekével? Miért gondolják azt, hogy ez hatásos? Nem tudnak normálisan szólni a gyerekhez, csak ordítva. Ha nem képes nevelni, ne szüljön! - Igen, ezek mindig kiakasztanak.

Amikor hazaértem, épp akkor ment Oli dolgozni este, az utcán futottunk össze egy puszi erejéig, és rohant is a kaszinóba. Alig vártam, hogy hazaérjek és belehuppanjak a kanapéba... viszont az étkezőasztalon egy tányér meglepetés gyümölcstorta várt rám, Oli csinálta nekem, isteni volt!!! :) Tényleg, többször jövünk rá, hogy pályát tévesztett. Ő a konyhában találja meg önmagát, ha főzni/sütni kell. Majd kiderül, mi lesz még ebből! ;)

Nagyon régen nem írtam a blogba, szánom-bánom, de sajnos minden időmet leköti a munkakeresés. Lehet, hogy sokatok úgy gondolja, el vagyok tűnve, ami egy kicsit igaz is. Viszont fontossági sorrendet kellett felállítanom, és az elsők között szerepel a munkakeresés. A másik nem elhanyagolható dolog, amiért nem írtam, hogy Olivér 11 nap szabadságot kapott, és így minden időnket együtt tudtuk tölteni VÉGRE, csinosítgattuk a fészkünket, rendbe raktunk pár dolgot, stb, de erről egy külön bejegyzésben szeretnék részletesen beszélni. :)

Szóval, a munkakeresés. Egy dolgot szögezzünk le: SENKI, de senki ne gondolja azt, hogy Angliában máról holnapra lesz normális munkád. És itt a hangsúly a normálison van. (Emiatt sokan lehet, hogy meghőkölnek rám, de most szeretném a saját véleményemet kifejteni.) Lehet, hogy takarító, segédmunkás, gyors éttermi, vagy raktári munkákat hamar talál az ember, de én nem ilyenekre gondoltam most. Nekem végzettség van a zsebemben, illetve több év releváns munkatapasztalat, amit szeretnék kamatoztatni itt, ahogy lehetőségem van rá, ill. ahogy engedik. Igen, ahogy engedik, mert sajnos a pénzügyi munkákra szinte csak briteket vesznek fel, így hátránnyal indulok. Az irodai munkák - legyen az egy adminisztrátor, recepciós, asszisztens - többségét megtartják maguknak, a saját állampolgáraiknak, és az "alja munkát", már elnézést a kifejezésért, a magunkfajta bevándorlóknak adnak. Aminek persze örülni kell, mert ezen fajta munkákból is ugyanúgy el tudod tartani magad, félre tudsz rakni, normális életet élsz, gondtalanul. 

Szóval, én főleg pénzügyi munkákat, valamint asszisztensi, adminisztrációs, de recepciós állásokat is nézek, és napi szinten küldöm a pályázatokat a különféle állásokra. Van itt egy Job Shop nevű hely, ahová az összes munkakereső ingyen regisztrálhat, munkát kereshet, önéletrajzot nyomtathat, tanácsot adnak nekik, megmondják, hogy milyen egy jó önéletrajz, mire figyelj, stb. Nagyon hasznos kis iroda, és hihetetlen, hogy mindez ingyen áll rendelkezésre. Én is bementem ide, regisztráltam, megnézték az önéletrajzomat, pár helyen belejavítottak, tökéletesítették. Szóval, nagy magabiztossággal tudom küldeni a pályázatokat, mert tudom, hogy van:
- egy szuper önéletrajzom
- nagyszerű referencia levelem
- és ami nagyon fontos mindehhez,egy kísérő levelem, ami maga a figyelemfelkeltés, és itt igen komolyan veszik ezt.

Napi szinten rengeteg e-mail-t küldök, visszajelzést alig kapok, főleg a "nem téged választottunk", "már betöltötték az állást", "nem felelsz meg a kritériumoknak" és társai elutasító levelek érkeznek. DE! Nem adom fel! Elküldtem pár autós cégnek is ugyanúgy a pályázatomat, lesz ami lesz alapon, hátha van náluk nyitott pozíció.

Múlt héten felhívott a Lexus. Nagyon megörültem neki, mert imádom a márkát, és a Toyotánál is imádtam dolgozni :) Szóval a szívem megdobbant, hogy jajj de jó, visszakerülhetek oda, ahonnan sajnos el kellett jönnöm. El is mentem a kereskedésbe, kint van a város szélén, több, mint egy óra oda az út, de nem érdekelt, csak érjek oda, és nyerjem meg őket magamnak. A kereskedés gyönyörű, a Toyota mellett van közvetlen, szinte egybeolvad, de mégis külön vannak. A Toyotánál figyeltem a kocsikat, főleg Aurisok(hybrid) és Priusok vannak, aztán Yarisok, viszont Corollát egyet sem láttam, amit furcsáltam...  Persze a narancssárga új Aygo is kacsintott rám a tömegből, a reklám itt is megy ugyanúgy.
Visszatérve, a Lexusban csak angolok dolgoznak. Semmi külföldi, csak britek, férfiak, viszont mindenki nagyon elegáns. Ez jellemző az összes kereskedésre, ezt a területet úgy látszik abszolút nem engedik másnak, itt egy kicsit elbizonytalanodtam. Elbeszélgettünk a menedzserrel, nagyon aranyos volt! Viszont, kiderült, hogy nincsen semmilyen nyitott pozíciója, de annyira tetszett neki a CV-m és a referencia levelem hogy muszáj volt megismernie, és mondta, hogy maradjunk kapcsolatban, és ha lesz bárhol valamilyen nyitott pozíció, engem fog először ajánlani, mert ez tényleg egy nagyon jó kép rólam, és valóban ilyen vagyok élőben is szerinte. Elöntött a büszkeség, de zavarba is jöttem, hogy egy idegen, aki először lát, ennyire odáig legyen és vissza. Nagyon örültem ennek a dícséret-áradatnak, magas szintű pozitív energiával töltött fel :))

Szóval jó és rossz dolog is történt, a rossz: meló, az nincs. jó: a pályázati anyagom király. Úgyhogy ezen felbuzdulva elküldtem az összes autós cégnek az anyagomat, ami létezik a környéken, hátha lesz valami. Tegnap hívtak a Volkswagen-től, ez egy másik városban van, Nuneaton-ban. Szóval ma elmentem oda, egy recepciós-hostess szerű munkára keresnek embert, aki üdvözli az ügyfeleket, elnavigálja őket. Semmi extra meló, de napi 10 óra, ebből 1 óra kajaszünet. 3 embert hallgatnak meg velem együtt, jövő szerdán hoznak döntést, akkor fogom megtudni, hogy engem választanak-e. A pasinak az az aggálya velem kapcsolatban, hogy unni fogom a melót, mert tudja, hogy többre vagyok képes (ami így is van, de hát mit csináljak ha pénzügyre vagy máshová nem vesznek fel), és neki meg fixre kell ember. Viszont mit csináljak, ha több száz pályázat után nincs pozitív visszajelzés? El kell vállalnom ezt a munkát, legalább a továbblépésnél tudom mutatni, hogy van angol munkatapasztalatom, ami nagyon fontos. Abszolút nem egy agyzsibbasztó munka, mosolyogni tudok, kedves vagyok, az emberekkel jól bánok, és megjelenésem is van. Szóval, ha engem választanak, akkor csak jól járhatnak. (micsoda egy szuper marketingszöveg! :) ) Illetve én is jól járhatok, mert akkor első kézből tudhatom meg, ha van üresedés a pénzügyön, és akkor nyomhatom magam előre. Meglátjuk, drukkolást kérek! :)

Van itt még egy másik munka, aminek a megpályázását szerintem túlbonyolították az angolok. Ez egy olyan cég, mint otthon a UPC vagy a Digi. Az üzletükbe keresnek eladót, persze itt is szép cifra kifejezéssel illették, tipikusan. :) A honlapon kellett jelentkezni, egy többoldalas tesztet kellett kitölteni, részletes adatokat kértek, valamint 15 gyakorlati kérdést kellett megválaszolni. Már ezzel jó sokat elidőztem... aztán jött az e-mail 2 nap múlva, hogy gratulálunk, következő forduló. Ez egy önismereti teszt volt, magamat kellett értékelnem, melyik állítás mennyire illik rám. Ebből is levonják azt a következtetést, mennyire jó eladó lennék, biztosan. Őszinte voltam, nem arra mentem, amit hallani akarnak, hanem azokat x-eltem, amilyen vagyok valójában. Tetszhetett nekik, mert rá 2 napra újra jött egy e-mail, következő forduló. Egy videó interjún kell részt vennem, ami abból áll, hogy a képernyőn látom a kérdést, és meg kell válaszolnom úgy, hogy puccbavágva magam (igen, mint egy interjún, de nálam ez úgy nézett ki, hogy a mackónadrágra felvettem a blúzt és kisminkeltem magam. viccesen néztem ki :))) ) tömören, az előző munkahelyeimről hozott példákkal támasztom alá a válaszomat. Nagyon sok kérdést tettek fel, és kevés idő volt átgondolni. Főleg sales-es tapasztalatot kértek és konkrét példákat, amikre ugye nem igen tudtam válaszolni, de azért mondtam valamit.  Nehéz volt ez az interjú, magyarul is nehéz lett volna így megválaszolni a komplex kérdéseket... nem fűzök hozzá sok reményt, mert nincs tapasztalatom ebben, de jövő hétfőig kell, hogy visszajelezzenek.

Egyelőre ennyi van kilátásban, továbbra is dobálom a jelentkezéseket, és nem nyugszom, amíg egy normális munkát nem találok. Majd írok egy bejegyzést a fizetésekről is, de ahhoz még rendesen fel kell készülnöm :) Higgyétek el, érdekes lesz ;)

10 napja nem csaptam fel a naplómat, nem lapoztam bele és nem írtam egy sort sem... Hanyag lennék? Elmúlt volna a blog kezdeti varázsa? Természetesen NEM! Tervek, gondolatok, témajavaslatok hada sorakozik a fejemben, de ezeknek érniük kell még, nem lehet mindent egyszerre leírni!

Ahhoz, hogy egy gondolatból iromány legyen, történniük kell dolgoknak, tapasztalni kell hozzá, mert egy cirka gondolat még nem fog egy kerek egészet alkotni. Nekem ez a célom: ha leírok valamit, akkor annak legyen eleje és vége, legyen mondanivalója, tartsa fenn az érdeklődést,  egy pillanatig se und magad, és ne azt nézd, hogy mennyi van még hátra az olvasnivalóból.

Szóval költözés. 

Az alapkoncepció az alábbi: Adott egy kétszintes ház, ahol az alábbi bútorok/berendezések állnak rendelkezésre: konyhabútor, elektromos tűzhely, hűtő, étkezőasztal székekkel. Ennyi. Bizony, ennyi, az összes többi dolgot magunknak kell beszerezni.

Tehát adott a feladat: élhető otthont varázsolni a lehető legkevesebb pénzből (mert miért is fizetnénk többet, ha meg lehet oldani kevesebből, no meg egy fizetés akárhogy is nézzük, kevés mindezekre).

Szóval leültünk, megbeszéltük, mi az, ami a legfontosabb számunkra: ÁGY, szekrény, mosógép. A felsorolásba természetesen beletartoznak a konyhai eszközök, tányérok, poharak, szedő-merő dolgok, de ezek bárhol beszerezhetőek, nem jelentenek kihívást. IKEA itt is van :)

Úgy voltunk vele, hogy amíg nincsen úgy pénz normális ágykeretre és matracra - csak azért, hogy legyen, nem veszünk - addig a felfújható vendégmatracomon aludnánk. Sétáltunk a városközpontban, és láttunk egy nagy piros matricákkal ellátott üzletet, ahol irreálisan alacsony áron voltak jobbnál jobb bútorok felsorakoztatva.

Ezt a helyet hívják úgy, hogy British Heart Foundation - tehát Brit Szívalapítvány. A működése az alábbi:

- Kizárólag jó minőségű, kifogástalan állapotú bútorokat, elektronikai eszközöket vesznek be, ingyen. Igen, ezek adományok. Itt, Angliában nagyon szeretnek ingyen adni az emberek másoknak - erre még kitérek később.
- Az elektronikai eszközöket tesztelések után rakják ki eladásra, és mindenre adnak 3-6 hónap garanciát.
- A bútorokat leápolják, kitakarítják, akár felújítják, hogy ha az ember bemegy a boltba, ne azt érezze, hogy régi, használt, elavult dolgok között sétál, hanem álljon el a szava. És igen, eláll. A miénk is elállt, mert nem hittünk a szemünknek.
- Az árakat a bolt maga határozza meg, amelynek bizonyos %-a (általában 20-30%) az alapítványba megy bele, a többi a tulajdonos zsebében landol. Ez teljesen nyilvános információ, minden árcédulán rajta van, hogy ebből mennyit szánnak adománynak. Majd még tüzetesen átnézem a honlapjukat, sok érdekes információt rejt, nagyon komplex alapítványról van szó.

Ebben a boltban vettünk egy gyönyörű, masszív fa ágykeretet és matracot, Zanussi mosógépet (ami kb. 1 éves modell), amire fél év garanciát is kaptunk. Természetesen, ki is szállítják, erre is megvan az emberük. Imádjuk ezt a boltot, és tényleg nem úgy kell elképzelni, mint otthon egy ócskást. Nem a papírvékony bútorokat kell elképzelni, hanem azokat, amelyek még tényleg fából készültek.

Ezen felbuzdulva Annácska az internet adta lehetőségeket kihasználva elkezdett keresgélni ingyen elvihető bútorok, egyéb tárgyak után. Vannak itt erre külön weboldalak, sőt, hogy könnyebb legyen, csoportokat hoztak létre lokáció alapján, ahová keres-kínál hirdetést lehet feladni. Gondoltam egyet, mondom feladok egy hirdetést, hogy 3 személyes jó állapotú kanapét keresek. Persze, Olivér se fűzött hozzá sok reményt, sose csináltunk még ilyet, de ha ez itt ennyire jól megy, megpróbálom, elvégre veszítenivalóm nincsen.

Rá pár napra jött is az e-mail egy nőtől, hogy van ingyen elvihető 3 személyes kanapéja és hozzá egy ugyanolyan fotel, érdekel-e. NANÁ!!! Elmentünk (még ő ajánlotta fel, hogy mielőtt elvisszük, győződjünk meg róla, hogy tényleg tetszik-e), megnéztük, nem is értjük, miért nem kell nekik (elvileg ahová költöznek nem fér be), persze, elhozattuk. A fuvart azzal a pasival intéztük, aki az alapítványból hozta ki nekünk az ágyat és a mosógépet. Ez is vicces volt, mert a fuvaros pasitól kaptunk egy mikrót, új ágymatracot és egy szép faliórát is, valamint méterárut, amiből majd függönyt csinálok és a székekre huzatokat varrok, illetve már méretre vágtam egyet terítőnek, és kézzel szegem be a széleit unalmas perceimben. Szépen, lassan, de haladunk. Anglia is tesz azért, hogy nekünk itt jó legyen. :)

Szóval így lett ingyen kanapé és fotel a nappaliba. A huzatokat levettem, kimostam őket, kitakarítottam, fertőtlenítettem a bútort - biztos, ami biztos. Most is itt fekszem, egyszerűen zseniális!!! Fel sem fogom, hogy ez itt tényleg működik!

Fogok még feladni hirdetést, tele vagyok ötletekkel... :))))

u.i.: szekrényünk is van, de azt normális úton szereztük be :)

...csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva..." 

Igen, egy hete vagyok Angliában, messze a családomtól. Ezért ez a bejegyzés nem szól másról, mint, hogy küldjek egy dalt Drága Szeretett Édesanyámnak, akinek a legtöbbet köszönhetem az életben, és a legfontosabb számomra! 

"Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik 
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került, 
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes, 
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás, 
olyan csuda-szó ez."

Szeretlek Anyu! ♥

... pontosabban, nem minden. Viszont éppen annyi lényeges, szembetűnő dolog van, amiben különböznek más európai országtól, hogy említésre méltó számomra. Főleg azért, mert ha ezekkel nincsen tisztában az ember előre, megnehezítheti az életét itt kint.

Fontossági sorrend nélkül, felsorolásképpen mondanám azokat a dolgokat, amelyekkel kitűnik a szigetország a többi közül, jelezvén ezzel azt is, hogy igen, mi angolok vagyunk, nekünk mindent lehet, mi azt csinálunk itthon, amit akarunk, és ha ide akarsz jönni, te alkalmazkodj hozzánk. Jó, persze, abszolút toleránsak az angolok, különben nem tudna itt meglenni ennyi etnikum.

Kezdhetem ezzel is a számozást, tehát:

1) Etnikumok: nincs még egy ilyen ország, nem, még Franciaország sem, amely ennyire toleráns lenne, és alkalmazna ennyi karibit, indiait, pakisztánit, szírt, törököt, arabot, lengyelt, magyart, és a feketék népes táborát... Persze, a lista nem teljes, sorolhatnám még. Olvastam anno valahol, hogy Angliában becslések alapján több, mint 300 nyelvet beszélnek, és korunk Babilonjának is nevezik.

2) Szemét: még egy ilyen kis városban, mint Coventry, is számolni kell a sok bevándorlóval, és ezáltal a szeméttel is. Hiába mondják, hogy büntetik a szemetelést, nem lehet észrevenni... Az utcák koszosak, néha olyan érzésem van, mintha Tunéziában lennék, ahol sajnos állami szinten nem volt megoldva ez a kérdés. Szóval ez is Anglia, nem csak a szépet kell keresni. Szerencsére azért nálunk jobb a helyzet, de vehetnénk példát a németekről vagy az osztrákoktól pedantéria terén...

3) Gyors-kaja: a szemét nagy része ételes dobozok, zacskók, papírok... Az angolok nem szeretnek főzni (szerintem nem is tudnak), és hihetetlen, mennyire lusták. Gyors-ételeket, kész-ételeket vesznek, amit ugye mondani se, kell, hogy tele van nyomva tartósítószerrel. Figyeltem a boltban, amíg én megvettem a friss banánt 69p-ért, mellettem többen képesek voltak a nylonba csomagolt banánt venni 1,25-ért, mert ezek a hülye angolok azt hiszik, hogy ami be van csomagolva, az a tuti. Legyenek boldogok ezzel a tudattal :)

4) Közlekedés: ez akaszt ki a legjobban!! Hogy néz már ki egy jobb-kormányos autó, könyörgöm!? És mi értelme van szemben a forgalommal közlekedni? :)) Én nem szeretnék itt autót vezetni... maradok gyalogos. Apropó, gyalogos. Nehogy azt hidd, hogy elsőbbséged van, nem-nem! Zebrát csak nagyobb csomópontoknál láttam eddig, illetve vannak olyan zebrák, ahol egy nagy villogó oszlop van előtte, itt viszont az autósnak meg kell állni, ha a gyalogos lelép a zebrára. Egyébként meg elütnek, és nem állnak meg neked, szóval csak figyelmesen, 3x körbenézve kell közlekedni, és először jobbra, vagy ha kereszteződésnél mész át, akkor a hátad mögé kell nézni...Viszont a gyengébbek kedvéért (no meg gondolom a turistákra és a bevándorlókra is gondolván) a zebráknál fel vannak festve "look right/look left" feliratok, könnyítve a közlekedést.

5) Elektronika: nem 220V van, hanem 250V, az európai dugaljok nem működnek itt, átalakító kell hozzá. Háromágú. Viszont, ami pozitív, minden konnektor mellett van egy kapcsoló, szóval ha épp használaton kívül hagyod azt a lukat, áramtalaníthatod... Így egy arra járó csiga sem lehet öngyilkos, mert hiába nézne bele... :)) (bocs) Ja, és a villany-kapcsolók is fordítva állnak :)

6) Víz: kérlek szépen, az angol csapvíz korlátlan mennyiségben áll rendelkezésedre, átalányt fizet mindenki, és annyit használ belőle, amennyit akar... jó is, meg nem is. A negatív oldalra tenném azt, hogy Afrikában mit nem adnának egy kis vízért, itt pedig elpocsékolják. Ami jellegzetes - és abszolút hülyeségnek tartom - a külön csapos megoldást a hideg és meleg vízre. Langyos vizet nem tudsz csinálni, vagy megfagyasztod a kezed, vagy leégeted.

7) Mértékegységek: Celsius fok helyet Fahrenheit-ben mérik a hőmérsékletet, a tömeget font-ban, a távolságot mérföldben, csak, hogy ne legyen egyszerű az SI-mértékegységgel számolni.

8) Nyílászárók: Az ajtók befelé nyílnak, a kapu befelé nyílik, csak hogy véletlenül se vedd el a járdán a helyet másoktól. Viszont, az ablakok kifelé nyílnak. LEHETETLEN a külső ablakot megmosni önerőből, de okosak, külön takarító-szolgálat van erre.

9) Öltözködés: Olyan, hogy angol divat, NINCS! Én azt hittem, hogy a Hádába bekerült ruhák azok, amiket az angolok már kiválogattak és a kutyának sem kell, de rá kellett jönnöm.. tényleg azokat hordják! Logikátlanul veszik fel egymásra a ruhákat! Hideg-érzetük nincsen, én sálban-kabátban mentem este, velem szemben meg egy idősebb pár jött kézen fogva, rövid ujjúban. Brrrr

10) És a 10-es pontra csak ennyit mondanék: Csak Angliának van Erzsébet királynője:

Kedves Naplóm...

..szokták a tinik kezdeni a sorokat a frissen vásárolt, oldalt kis lakattal ellátott naplójukat - amit ugye, pár oldal teleírása után dobtak is a sarokba, és soha többé elő nem vettek. Nos, nekem nem ez a célom ezzel a naplóval, főleg, mert szép lenne, ha fognám, és a sarokba dobnám a lakat nélküli laptopomat :))

Szóval, sem kis lakat, sem könyv, sem napló, hanem blog. Mert ez a 21. század, és blogot írni jó, legalábbis remélem, jó lesz, és lesz időm is frissíteni időközönként.

Hogy mi is a célom ezzel?

Leírni, kiírni magamból minden olyan dolgot, ami történt velem, vagy épp izgatja a fantáziámat (persze, nyomdafestéket tűrőeket), és ami a leglényegesebb: az új életem történései, észrevételei egy számomra új, felfedezésre váró országban, Angliában. A célom az, hogy Te, mint olvasó egy átfogó képet kapj erről az országról, a városról, ahol jelenleg élek (Coventry), és ha netalántán erre sodor az élet, tudd, mit kell tenni, hogy ne érjen meglepetés. Igen, Teréz anya egyik leszármazottja lennék - ha be lehetne tartani az önmegtartóztatást :)

No de akkor kezdjünk is bele, amiért itt vagyunk, és hagyjuk az üres fecsegést másoknak. Volt egy blog-kezdeményem Facebookon, ahol egy zárt csoport keretén belül leírtam szeretett családomnak és barátaimnak az utazásommal kapcsolatos dolgokat, amiket most a nemes egyszerűség kedvéért fogok, és bemásolok ide kronologikus sorrendben:

2014. augusztus 17. vasárnap, indulás Budapestről Londonba, busszal

"Egy óra késés után megérkeztem Prágába, ahol át kellett szállni egy másik buszra, az visz Londonig.
Eléggé kalandosra sikeredett!
Van vagy 50 buszbeálló, a cseh buszsofőr a saját nyelvén pampogott nekem, és én meg már lengyelül mondtam neki h bocsi, de nem értem, angolul beszéljen hozzám... legyintett egyet, és nem mondta meg, hogy hol találom az Angliába menő buszt. Nos, látszik, cseh, BUNKÓ! Hozzá még az is, hogy a csomagomat sem segített kivenni, egy másik utas szedte ki a 40 kg-sra sikeredett bőröndömet (igen, bepakoltam, és még így is a cipőim otthon maradtak...) szóval úgy volt vele, hogy "kiscsaj, oldd meg magad". Az angol busz várt már egy ideje ugye, aztán én is kerestem őket, azon izgultam, hogy el ne induljanak nélkülem! Mentem körbe, kérdeztem mindenhol, hogy ez a busz megy-e Londonba.. aztán mikor tettem egy kört és senki nem volt hajlandó segíteni, felemeltem a hangom és mondtam h segítsen már mert 1 órája vár rám a busz! Milyen furcsa, rögtön meg tudták mondani, hogy a 21-es buszbeállóban várnak! Szemétládák... Szóval odamentem, a cuki macskakövön egy párszor felbukott a csomagom, de hát már nem is foglalkoztam vele, meg amúgy is.. nem is én lennék, ha nem bénáznék egy sort :) Úgyhogy sikeresen felszálltam a Londonba tartó buszra, ablak mellett ülök, mellettem meg egy büdös cseh srác ül, de már kezdek hozzászokni a szaghoz...

Még van wifim, elvileg csak Csehország területén működik, úgyhogy kihasználom a lehetőséget.
A késés miatt lehet, hogy nem fogom elérni Londonban a Coventry-be tartó csatlakozást, de Olivér már intézkedett, és mondta, hogy ha nem érjük el, akkor átrakják a buszjegyünket 5 fontért helyszínen. HA mégsem, telefonálni kell, mert meg kell csinálniuk. Ő kint fog várni, és mondta, hogy ne aggódjak, vigyázni fog rám..."

2014. augusztus 18. hétfő, megérkezés Coventry-be, Olivérhez

"Jelentem, megérkeztem, és már ki is vagyok pakolva. Prágától Londonig zökkenőmentesen utaztam, a csalagútnál kellett kicsit várni, de nem volt vészes. Ott találkoztam egy magyar csajjal. Épp vettem fel a pulcsimat, addig a számban fogtam az útlevelem, és pont látszódott az "útlevél" felirat. Hozzám lépett a csajszi, és örömmel mondja, végre egy magyar!!! Szóval vele beszélgettem, nem voltunk egyedül. Ő máshol ült, mint én, és szerencsétlenebb helyzetben is volt, mint én, mert ő egy néger apa-néger visító kisgyerek páros mellett ült, nekem meg csak Büdillát kellett elviselnem, de már nem is éreztem a végén...

Szóval, összességében sikerült 40 perces késéssel érkezni Londonba. Így 11.40-re érkeztem meg (11 helyett), és 12.00-kor indult a busz Coventrybe. Oli már ott várt az állomáson, előre kitudakolta, hogy melyik megállóba érkezik a busz (csak a szokásos alapossága... ), és már ott várt rám. Nagyon-nagyon jó volt újra látni egymást, megölelni, megpuszilni!! Gyorsan felkaptuk a csomagokat és mentünk is át a másik állomásra, hogy elérjük a buszt, de szerencsénkre sikerült!! Szegény Oli munkából jött értem Londonba, (2óra 25 perc az út), nem is aludt semmit se... Én is fáradt voltam, el is aludtunk a buszon idefelé rögvest.
Ideértünk, kipakoltunk, megmutatta a házat...
Készült, egy csodaszép csokor virággal és isteni finom ebéddel!!
A környék nyugodt, a város nyugodt, nincs ricsaj, kellemes kertvárosi környezet. Nem tudok rosszat mondani egyelőre. Holnap megyünk majd be a városba, Olinak NI interjúja lesz, és nekem is intézünk időpontot ha lehet, és körbenézünk."